Zsáner: sci-fi
Figyelmeztetés: halál vagy nemtom
Megjegyzés: A Giger és Lyla által szervezett bloggerkarácsonyra íródott Rinának (akit wattpaden találhattok meg :3), és bár nem tudom, hogyan viszonyuljak hozzá, kirakom hogy a szervezők örüljenek :"D Viszont végre beleírhattam azokat a neveket és rangjelzőket, amit egy ócska Khan fanfictionnél találtam ki.
Azért remélem, tetszeni fog nektek, jó olvasást!
A Föld éjszakától burkolt oldalán arany fények villództak, néha egy-egy hófelhő takarta el a városokat, s ha az ember csendben fülelne, meghallhatta volna a halk éneket és a csengettyűszót.
Karácsony este volt.
Ám az idillt hirtelen recsegő-zúgó hang törte meg, és egy hatalmas fémtárgy vágódott be a légkörbe, orrán tűz ütött ki, a fémtest oldalát nyaldosta, az pedig egyre gyorsabban zuhant a Föld felé...
- Qi* Sabah! - A nő kiáltását elnyomta a zuhanó hajó zaja, a szikrák pattogása és a pilóta káromkodása. Megpróbált keresztülvergődni az utastéren, de elvesztette az egyensúlyát és a hajó oldalának csapódott. Halántékán vér csordult le. Tőle nem messze egy férfi kuporgott, kinek homlokát arany pánt díszítette. Látszólag próbált előrejutni a pilótához, de a hajó egyre gyorsult, hátravetve a férfit.
- Qi Sabah! - A nő már sikoltott, mögöttük a harmadik utas feje fájdalmasan koppant az előtte lévő ülésen, a nő lekuporodott, aztán az űrhajó ezernyi darabra szakadt.
Szikrák, az olvadó fém csikorgása és füst, mennyi füst…
Sabah Galia Juan herceg fuldokolva próbált kivergődni a friss levegőre, feje kóválygott, de tudta, ha most nem jut ki az űrhajóból, mindennek vége. Pár perc alatt a füst megtölti a tüdejét, és…
A többiek!
Azonnal megfordult, a lehetséges tervek sorra futottak keresztül szeme előtt. A leggyorsabbat választotta.
- Se** Yualina! - ordított bele a füstbe, és várt.
- Ju...an herceg…
Sabah Galia Juan követte a nő hangját, próbálva mozgást keresni a füstben. A tűz aranyra festette a szürke gomolyokat, átláthatatlanná téve az egész hajót.
- Hol van, Se Yualina? Nem látom!
A herceg hiába forgolódott, nem látott egy pici mozgást sem. Ám egy perc múltán valaki megérintette a karját.
- Herceg? Maga az?
- Én. Me*** X’lon?
- Én vagyok. Megtaláltam Yualinát, de elájult.
- Sietnünk kell kifelé! - A herceg nem látta a harcos arcát, de biztos volt benne, hogy hezitált.
Jól sejtette.
- És a pilóta?
- Meghalt.
Sabah megragadta X’lon karját és maga után húzta.
Kint a friss levegőn X’lon lefekette az ájult történészt a hideg földre, aztán mellé rogyott. A herceg is megkönnyebbülten terült el a fűben. Ahogy az adrenalin hatása elmúlt, sérüléseik azonnal sajogni, szúrni és égetni kezdtek, a füst a jobban bántotta tüdejüket.
- Qi Sabah, jól van?
A herceg feltápászkodott, szokatlanul magas, nyúlánk alakja sötéten rajzolódott ki a közeli város fényei előtt, ahogy a távolba meredve szemlélte az ismeretlen világot.
- A Földön vagyunk.
- Ja - hagyta helyben X’lon.
- Több száz fényévre a semleges területtől. - A herceg hangja komoran csengett.
X’lon mellé lépett, kezét fekete köpenye alá rejtette.
- Talán ki tudunk jutni innen. Biztosan a földlakóknak is vannak űrjárművei.
Sabah megrázta a fejét.
- A Föld, avagy a Terra az időszámításuk utáni kétezertizenhetedik, a bolygó születése utáni négymilliomodik évben jár, az emberek éppen hogy csak elkezdték megtapasztalni a repülést.
- De ha 2017 van, akkor már jártak az űrben, nem? - tudakolta X’lon. Tudása nem érhetett fel a hercegével, de ő is hallott ezt-azt.
- Igen, 1969-ben - bólintott Sabah.
- Na, akkor csak megkeressük azokat a tudósokat és segítséget kérünk.
Sabah maga elé meredve gondolkodott. Agyában egymást kergették az információt, sorra alakultak a stratégiák, a lehetséges végkimenetelek.
Aztán bólintott.
- Ez az egyetlen esélyünk, hogy megmentsük a népünket.
Sötét felhők burkolták a bolygó felszínét, fekete alakok osontak egyik fedezékből a másikba, kiáltások harsantak, parancsszavak vagy éppen halálsikolyok. Az harcosok felett lézersugarak csaptak át, szonikus hullámok remegtették meg a levegőt, a vegyi fegyverek irtózatos szaga még a gázmaszkjukon is átszivárgott.
X’lon egy halom vascső mögött kuporgott három társával, kezében hatalmas fegyvert fogott, hátán két keresztbe egymásra fektetett kard feküdt, pengéjük zölden vibrált.
Pár jelet mutatott a többi harcosnak, aztán kirohantak a fedezékből.
- A szabadságéért! - ordították, s megrohamozták az idegen hajót. Az egyik harcos kétségbeesetten felkiáltott, aztán összerogyott. X’lon nyelt egyet, aztán megmaradt társaival fegyverüket felemelve össztüzet zúdítottak az ellenfélre.
Yualina feje majd’ szétrepedt, annyira fájt. De magához tért, ujjaival szokatlan anyagot tapintott. Hideg volt és nedves, rostos szálak alkották…
Fű!
Évtizedek óta nem látott már füvet. A háború során minden elpusztult, csak beton és fém maradt.
- Né’, felébredt a történészünk! - harsant egy kiáltás, majd Yualina a X’lon nevű harcost pillantotta meg.
- Jól érzi magát, Se Yualina? - Ez a herceg hangja volt.
- Megleszek… - nyögte a nő, majd felállt. - Hol vagyunk?
- Messze a céltól - húzta a száját X’lon. - A Terrán.
Yualina felállt.
- Melyik évben?
- 2017 - felelt a herceg gépiesen.
- Fantasztikus… Akkor nincs esélyünk sugárhajtású járműre. Van terved? - fordult a herceghez, X’lan meg sem lepődött. Az ő népét mindenki lenézte. A harcosok, akik lemaradtak a tudományokkal, akiknél több a kultúra és a legendák, mint a tudósok…
Megrázta a fejét.
Hármuk között most béke van. Ha meg akarják menteni népüket a teljes pusztulástól, félre kell tenni a sértettségüket.
- Khm - köszörülte meg a torkát. - Szerintem induljunk, amint lehet, nem szabad több időt vesztenünk.
Sabah bólintott.
- Se Yualina, tud járni? Nem fog elájulni?
- Nem, bírni fogom. Siessünk.
Így hát a csapat lesietett/vánszorgott a dombról, hátrahagyva a roncsolódott hajót, ami hamarosan teljesen meg fog semmisülni, nem hagyva semmit a kíváncsi embereknek. Sabah magabiztosan vezette társait, szeme előtt térképek sora pergett le. Főutcák, autópályák, sikátorok, utcanév, utcanév, könyvtár.
Furcsa ruhájukkal, sebeikkel, Sabah magas termetével nem tudtak elvegyülni a tömegben, kaptak jópár gúnyos vagy furcsálló pillantást. Sabah és Yualina emelt állal sétált tovább, de X’lon volt hogy úgy visszanézett, hogy a járókelő fülét-farkát behúzva átloholt az utca másik oldalára.
A város fényekben úszott, füzérek, csillagok és feldíszített fenyőfák álltak mindenfele. Yualina egy ideig csodálta a látványt, aztán nekiszegezte a kérdést Sabahnak.
- Qi Sabah! Ez a bolygó mindig ilyen díszben áll?
- Nem, ez csak az egyik ünnepük miatt van. Úgy hívják, Karácsony. Vagy ahogy az uralkodó nyelven nevezik, Christmas.
Yualina bólintott.
A könyvtárhoz érve szembesülhettek az első akadállyal, ami a jobb embereknek is annyiszor okoz bosszúságot: zárva volt.
- Hát persze - bólintott a herceg. - Hiszen ünnepnap van.
X’lon belerúgott az ajtóba.
- Ostoba terrai szabályok!
Yualina mérgesen nézett rá, amiért feltűnést kelt, de Sabah felkapta a fejét.
- Állj, Me X’lon.
A harcos ha dohogva is, de leállt. A herceg megvárta, amíg eltűnnek az emberek, Yualina csupa kérdéssel az arcán toporgott, holdszín haját újra meg újra arcába húzva majd hátradobva. Pár perc után azonban szerencséjükre kiürült az utca.
- Most - pillantott Sabah X’lonra. A harcos egy rúgással elintézte az ajtót, földöntúli - ez esetben ez szó szerint értendő - erejével simán kidöntötte a tölgyfa szárnyakat.
Sabaht nem érdekelte, ha meglátják őket (tudta, hogy a Terrán szinte mindenhol vannnak kamerák), csak levágta magát az egyik számítógép elé, egy percig vizsgálgatta a szerkezetet, aztán gyakorlott mozdulatokkal bekapcsolta, megnyitotta a böngészőt és keresni kezdett.
Yualina és X’lon hozzá sem tudott szólni, hagyták, hadd dolgozzon az ügyeletes zseni.
Az űrhajó, szervezet és űrutazás címszavaknál átpörgette a képeket, a blogokat és Űrlényt láttam! fórumokat, aztán győzedelmes mosollyal rákattintott a Nasa honlapjára.
- Jön! - Yualina visszahúzódott az árnyékba, miután a Sabah által megnyitott mentális csatornán közvetítette az üzenetet. A sarkon Sabah ült egy padon, hosszú lábát keresztbe dobva, ahogy azt egy járókelőtől elleste. A megfigyelt alany a NASA egyik alkalmazottja volt, akinek a herceg szerint volt engedélye a nekik kellő helyekre. A központtól pár utcára voltak egy helységben, ami nem hogy iparvárosnak, de falunak sem volt mondható.
- Itt van - motyogta az orra alatt Sabah, ahogy a férfi elhaladt előtte. - Me X’lon, készüljön!
A férfi sétált, aktatáskáját lóbálva, aztán egy meglepett kiáltással felbukott X’lon lábában. A harcos azonnal befogta a száját, másik kezével pedig egy rövid csövű lézerfegyvert nyomott a férfi hasának, majd behúzta a sikátorba.
- Most nagyon figyeljen rám. - Sabah tekintélyt parancsoló alakja láttán a férfi abbahagyta a felesleges küzdelmet X’lon ellen. Figyelt. Talán tudta. - A segítségére van szükségünk, és nagyon fontos, hogy megértse azt, amit mondok. - A herceg gondosan megválogatta a szavait. - Egy békeküldöttség tagjai vagyunk, a hölgy Yualina stratéga és történész, ő itt - mutatott X’lonra - Xian X’lon, egy harcos faj képviselője, én Sabah Galia Juan herceg vagyok.
- Népeink évtizedek óta háborúban állnak egymással - vette át a szót Yualina -, senki nem tud felülkerekedni, rengetegen meghalnak… Minket küldtek a Tanácsba, hogy megkössük a békét, ám ha nem járunk sikerrel, a háború elpusztít majd számos galaxist.
- Lezuhant a hajónk, és ha nem tudunk időben továbbállni innen, kitör a háború, mielőtt megihatná a holnap reggeli kávéját - egészítette ki X’lon a beszámolót.
Sabah várt, X’lon levette a kezét a férfi szájáról.
A férfi krákogott.
- Ah… Ez… Őszintén szólva igen megrázó.
Sabah még mindig várt, pillantásának súlya alatt a férfi fészkelődni kezdett.
- Floyd Gardener vagyok - nyújtott kezet, mire Yualina felemelte az öklét, X’lon pedig a fejének szegezte a fegyvert.
Sabah azonban megrázta a fejét, és viszonozta a kézfogást. X’lon leengedte a fegyvert.
- Segít nekünk?
Napok óta zajlott a munka a lezárt hangárban. Néhány tartozás behajtása, vagy esetleg újabbak ígérete segítségével Gardenernek sikerült elérnie, hogy a csapat észrevétlenül és zavartalanul dolgozhasson. Sabah nem aludt három napja, agya és keze folyamatosan dolgozott, hogy a technikailag fejletlen emberi hajót csillagközi utazásra alkalmassá tegyék.
- Me X’lon! Frézer!
A harcos ásítva tápászkodott fel a sarokból, ahová levetette magát. Már kért kávét a nasás férfitól, de úgy tűnt, az ő szervezetére nem hatott a koffein - talán inkább fordítva. Odanyújtotta a pisztolyt Sabának, aki rögzített a sugárral két lemezt a rádiós panelen.
Yualina az irányítóközpontban ült, próbálta betáplálni a semleges terület koordinátáit, találva egy biztonságos útvonalat.
Teljes erőbedobással dolgoztak - még X’lon is, ha nem is látszott annyira -, hogy az ötödik napra virradó reggelre már az űrben járjanak. Már délután volt, Floyd Gardener pedig ismét benézett a csapathoz. Nem beszélt túl sokat, de arcán minden alkalommal látszódott a csodálkozás, ahogy figyelte az idegeneket dolgozni, azok hárman pedig újra meg újra megállapították, milyen erős idegzete van. Nem dobta fel őket, nem kapott sokkot és nem zavarta őket folytonos kérdezősködéssel. Megértette, mennyire fontos a cél, amiért dolgoznak, még ha számára ismeretlen és felfoghatatlan dologról is volt szó.
- Mennyi ideje létezik a kultúrájuk? - kérdezte egyszer, mikor Yualinával a pilótafülkében szereltek.
- Oh - sóhantott Yualina. - A bolygónkon nagyjából háromszor annyi ideje van élet, mint a Terrán. De Qi Sabah népe még ősibb, nem is tudjuk pontosan, hány évmilliárddal ezelőtt bukkantak fel.
Aztán sok munka, izzadtság és annál jóval kevesebb alvás után az űrhajó készen állt. Yualina szinte paranoiásan ellenőrizte a beállításokat, X’lon készleteket szerzett Gardenerrel (Ti ezt megeszitek?!), a herceg pedig magában gubbasztott egy sarokban, kalkulálva a lehetséges végkimeneteleket.
- Igazán itt lehetnének már! - hőbörgött a történész, mikor már ő és Sabah is felvették az űrruhát, és csak Gardenerre meg X’lonra vártak. A nő egyhelyben toporgott, hol a faliórára, hol az űrhajóra, hol az ajtóra pillantva.
- Qi Sabah, csináljon valamit! - fakadt ki újabb húsz perc elteltével. A herceg lecsusszant a pilótafülkéből és egy macska ügyességével landolt a talajon.
- Nem fognak hamarabb jönni attól, hogy én megjósolom. - Yualina mellé lépett. - De rossz előérzete…
Kicsapódott az ajtó, csizmák csattogása és egy éles kiáltás szakította félbe a herceget.
- Mindenki az űrhajóba! NYOMÁS!
X’lon egy hatalmas zsákot cipelve a hátán futott feléjük, mögötte jócskán lemaradva Gardener rohant, és utána…
- Katonák? - kapott levegőért Yualina.
- Fussanak! - kiáltott Gardener.
X’lon épp felsegítette Yualinát, mikor felhangzott a fegyverropogás. Lövedékek csapódtak a falba, pattantak le az űrhajó felszínéről. Sabah belekapaszkodott a létrába, az osztag élén álló katona megcélozta a fegyverével.
Gardener két tűz közé szorult. Lepergett előtte az csillagközi háború, amiről az idegenek meséltek, a sok halál… Olyan kicsi az ő élete ehhez képest. Szinte nem is számít. De most… Most számítani fog. Ez az egyetlen, jelentéktelen élet fog megmenteni három népet is a teljes pusztulástól. Gardener meghozta a döntését.
Az űrhajó ajtaja becsapódott Sabah mögött, s kisvártatva arany lángok csaptak fel. A hajó felemelkedett, pillanatok alatt áttörve a légkört, elhagyva a Földet, maga mögött hagyva Floyd Gardenert, aki az életét áldozta a megmenekülésükért.
Mindhárom nép hősként emlékezett meg róla.
* Qi [ejtsd: kí]: magas rangú férfiak, például az uralkodócsalád tagjainak neve előtt használják.
** Se [ejtsd: sze]: jelző olyan nők neve elé, akik bár nem viselnek rangot, mégis fontosak valami miatt. A tisztelet jele, mást nemigen fejez ki.
*** Me [ejtsd: me]: a Se férfi megfelelője.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése