2017. június 16., péntek

Find his way 1.


Fandom: Cars 2
Páros: FranQueen [Lightning x Francesco]
Műfaj: többrészes cucc, boyxboy
Zsáner: fogggalmam nincs. Tényleg.
Megjegyzés: Végre megírtam az első rész, bitches! Haladok, sikerült betartanom egy ígéretet magamnak. A lényeg, hogy ez egy öt részes fic első része, mindegyik sacc/kb ezer szóból fog állni, mert annyit tudok legépelni egy éjszaka alatt xD
Olvassátok szeretettel, ne kövezzetek meg, ha nem tetszik valami (picit AU a dolog), puszi!

Sivatag.
Kopár, vörös és sárga, ráadásul borzasztó meleg.
Lightning az ég felé nyújtózva nagyot ásított.
Akkor mégis miért szereti ennyire?
Arcán érezte a felkelő Nap melegét; az égitest lassan feltornázta magát a horizonton túlra. Rémesen korán volt, de Lightning - a legtöbb korabeli kamasszal ellentétben - imádott korán kelni. Szerette a táj magányát, csak gyönyörködött a tájban - az otthonában -, és gondolkodott. Arcát a nap felé fordította, szőke haja aranyszínben ragyogott.
- ‘reggelt, Lightniing! - csiripelte egy kedves hang a háta mögül.
A fiú megfordult, mosoly szaladt a szájára.
- Szia, Sally!
Megpaskolta maga mellett a kocsi motorháztetőjét, amin eddig üldögélt.
Ó, igen. Lightning eddig egy öreg 72 Pontiac GTO-n ücsörgött. Szép históriája volt az autónak, édesapja ezzel kezdte a versenyzést. A világon mindenki ismerte a nagy Hudson Hornet nevét, és Lightning legnagyobb álma volt követni apját a versenyzésben.
Ámde a férfinak más tervei voltak fiával. Lightningnak vágott az esze, Hudson pedig szerette volna egyetemre járatni - a fiú pedig jó kamaszhoz méltón ellenállt.
- Gyakoroltál már? - telepedett le Sally Lightning mellé. A reggeli hűvös miatt egy vastag kék pulcsiban eredt barátja után, kezeit most a kenguruzsebben melegítette, szőke haját a kapucni alá rejtette.
Lightning megrázta a fejét.
Összefogtak hárman, ő, Sally és Lightning legjobb barátja, Matuka. Radiator Springs igazán kicsi város volt, így a titkokra annál gyorsabban fény szokott derülni, de hármuknak sikerült eltussolni, hogy a Matukánál elhelyezett Pontiac minden reggel meglátogatja a sivatagot.
Sally közelebb húzódott Lightninghoz, de a fiú abban a pillanatban lecsusszant a motorházról, felhúzta vastag, bélelt dzsekijének a cipzárját és bepattant az öreg versenyautóba. Sally gyorsan húzott cipője orrával egy vonalat, majd oldalra húzódott. A Pontiac motorja felberregett, Lightning pedig elrajtolt. Tetszőleges útvonalon keringett a sivatagban, kaktuszokat, homokbuckákat kerülgetett, arra ment, amerre a szíve húzta. Néha-néha bemutatott egy-egy bonyultabb fordulatot, Sally ilyenkor izgatottan figyelte a mutatványt. Biztos volt benne, hogy barátja egyszer híres versenyző lesz.
A mai nap azonban más volt.
Lightning éles kanyarral körbeszáguldott egy kisebb domb körül, még rikoltott is hozzá, élvezte a sebességet. Ám a kanyar végén a kocsi vége megugrott, és a Pontiac pörögve kisodródott, kis híján nekicsapódva egy sziklacsoportnak.
- Jézusom, Lightning! - sikoltott Sally, és rohant kisegíteni a fiút a kocsiból.
Lightning lába remegett a hirtelen ijedelemtől, de rögtön odabotladozott az autó elejéhez.
Ne, ne, Istenem, kérlek ne…
Elfintorodott, ahogy meglátta a kitört bal lámpát és a hosszú karcolásokat.
Sally tanácstalanul oldalra pillantott a fiúra.
- Gáz van - összegezte Lightning.

Majd nem mondanak semmit, és minden rendben lesz. Matuka épp aludt, ő pedig elhozta a kocsit hogy megnézze a napfelkeltét, és véletlenül meghúzta az orrát. Így Matuka és Sally nem kerül bajba. Így jó lesz.
Lightning a hotelnél hagyta Sally-t, maga pedig a benzinkút felé futott, lába alatt felkavarodott az út pora. Az éjszaka neonoktól ragyogó épület most szürkén, baljóslatú  köszöntötte a fiút. Szörnyen bűntudata volt és majd’ meghalt, annyira félt tette következményétől.
A benzinkutat és a hozzá tartozó éttermet Sally szülei, Flo és Ramone vezették, és a városka minden lakója oda járt enni. Lightning tudta, hogy valószínűleg ott találja az apját.
Behajtotta az ajtót, csengőszó jelezte érkezését, mire a bent lévők felkapták a fejüket.
Luigi és Guido, az olasz testvérpár épp hevesen vitatkozott egy autósújság felett, Flo kávét főzött a pultnál, oldalt pedig Hudson és a város seriffje beszélgettek a reggelijük felett.
Flo szélesen rámosolygott Lightningra, aki visszaintett neki. Gyorsan apja asztala felé indult, de Luigi megragadta a karját.
- Lightning, segíts! - kérlelte, a fiú nem tehetett róla, csak mosolygott a kétségbeesésén. - Guido nem elhinni nekem, a régi Ferrari jobb lenni mint az új Ferrari!
Lightning hümmögött.
- Szerintem mindkettő elég király. Mindkettő Ferrari, nem ez a lényeg?
Guido és Luigi bólintottak, és a helyiség sokkal csendesebb lett, mint eddig.
Lightning odasomfordált apja asztalához.
- Jó reggelt, Lightning! - üdvözölte a seriff egy kalapemeléssel.
- Seriff - biccentett Lightning, majd apjához fordult. - Öhm, apa… Beszélnem kell veled.
- Ami azt illeti, nekem is - tette le a villáját a versenyző, arca komoly volt, Lightning gyomra pedig liftezni kezdett.
Máris rájött volna? Nem, az lehetetlen…!
- Iigen? És… miről?
- Nos, arra gondoltam… - Hudson megköszörülte a torkát. - Már nagyfiú vagy, Lightning. Tudom, hogy nem magyon engedlek el sehova, és hidd el, meg is van rá az okom, de tudod… ez még nem ok arra… - Amíg férfi kereste a, Lightning előtt lepergett az élete. Nagyon mérges lehet rá, biztosan mindenről tud, neki most annyi… - hogy ne vihesselek el a következő versenyemre - fejezte be apja a mondatot.
Lightning felkapta a fejét, nem akarta elhinni, amit az imént hallott. Ő? Kint egy versenyen? Apja eddig egynek sem engedte a közelébe, no meg a 17 éve ellenére mindentől távol akarta tartani. Főleg a világtól.
- Mit szólsz?
Lightning levegő után kapkodott.
- Ez… ez egyszerűen király! - kiáltott fel, s a levegőbe öklözött. Az ijedelem elmúlt, de a bűntudat közben mázsás súllyal nyomta a mellkasát. - Milyen verseny lesz?
- A World Grand Prix! - vágott közbe a seriff. - Büszke lehetsz ám apádra!
A World… Grand… Prix…
Az Ő apja a világ legjobbjaival fogja összemérni az erejét, és ő ott lehet!
Hudson nevetett.
- Tudtam én, hogy örülni fogsz!
Lightning már rohant volna kifelé, hogy elújságolja a hírt Sallyéknek, de eszébe jutott még valami.
- Apa, mikor lesz a verseny?
- Egy hét múlva kell megjelenni a helyszínen, azután három napunk lesz a fel…
- Jah, ezt már tudom - bólintott Lightning, ahogy apja elkezdte magyarázni a részleteket. - Rohanok, el kell mesélnem Matukának! - Sarkon fordulva kiviharzott az étteremből, meg sem állva a városi roncstelepig.
A seriff kuncogott, Hudson pedig mosolyogva vette el kávéját a tálcáról, amit közben Flo odavitt nekik.
- Fiatalok, mindig ez a rohanás - bámult a seriff Lightning után, akinek alakja még látszódott az étterem ablaküvegein keresztül. - Rád emlékeztet - bökött villájával Hudsonra.
A versenyző a szemét forgatta.
- Az kizárt. Minden kamasz ilyen szeleburdi, de Lightning más, mint én.
- Biztos vagy benne? Engem ez a temperamentum és a vonzódása az autók felé…
Hudson leintette.
- Hadd ne vitatkozzak veled úgy, ahogy a fiammal.
A seriff vállat vont.
- Vedd úgy, hogy nem szóltam. - Kabátját felkapva a szék támlájáról indulni készült. - Köszönjük a reggelit, Flo!

Lightning csak rohant, rohant, agya izgatottan kattogott. Elmehet a WGP-re, juj, ha ezt Sally és Matuka megtudja…!
Gondolatai hirtelen elnémultak.
Matuka. Jesszus szólnom kell neki, hogy rejtse el a Pontiacot!