2017. január 18., szerda

The 300 - Feláldozás

Műfaj: 300 szavas
Zsáner: romantikus (a háttérben valahol)
Megjegyzés: Nagyon le vagyok maradva :c

Cipő toccsant a pocsolyában, a férfi elfintorodott, ahogy megérezte a hideg vizet a talpa alatt. A sáros lé beszivárgott lábbelijébe, átáztatva a vékony zoknit.
Újat kéne vennie, de még nem teheti.
Most még nem.
A vegyesbolt csengője vidáman felcsilingelt, mikor a férfi belökte az ajtót. Az eladó vetett egy bizonytalan pillantást a rongyos cipőből szivárgó latyakra, de aztán mosolyt varázsolt az arcára.
- Miben segíthetek?
A férfi zavartan babrálta kopott keménykalapját, szemét végigfuttatta a pultok csábító kínálatán.
Végül csak sóhajtott.
- Maradt még tűzijátéka?
Percek múlván a férfi boldogan rejtette zsebébe a kincset érő dobozt - az üres pénztárcájával együtt.
Már nem törődött a cipőjében cuppogó vízzel, szája szegletében boldog mosollyal rohant haza.

A városra lassan leereszkedett a szürkület, s a szegényes házikóból vidám dudorászás szűrődött ki. A fiatalasszony bár elmerült a házimunkában, a halk ajtócsukódásra azonnal felfigyelt, és mosolyogva sietett férje elé.
A férfi gyengéd csókot nyomott a nő homlokára.
- Milyen napod volt?
A nő válaszolni akart, ám akkor pillantása férje rongyos cipőjére esett, és arcáról lehervadt a mosoly.
- Miért nem vettél új cipőt? - feddte meg a férfit, aki csak megsimította kedvese arcát.
- Fontosabb dolgokra is kell a pénz!
Felesége felháborodott visszavágását megelőzve annak ajkára tette az ujját.
- Megígérem, hogy jövőre veszek, jó?
A nő úgy-ahogy megnyugodott - hisz az új évig alig négy óra volt hátra! -, és az este további része nyugalomban telt.
Elköltötték szegényes vacsorájukat, s éjfél közeledtével már a kályha mellett beszélgettek kamillateát kortyolgatva. A férfi alig bírt a helyén maradni, lopva újra meg újra az órára nézett. Pár perc múlva aztán felpattant, felesége meglepetten pillantott rá.
- Mintha zajt hallottam volna… - Ezzel a férfi kirohant a kertbe.
Pár perc múlva kiáltás harsant.
- Drágám, gyere csak ki!
A nő gyanakodva sietett férje után, aki odakint elkapva a derekát magához ölelte őt…
… és az első színes rakéták arany színbe vonták mosolygó arcukat.

2 megjegyzés: