The 300 - Ez csak szerelem, igaz?

Műfaj: 300 szavas

Zsáner: sci-fi (disztópia)

Megjegyzés: Azt hiszem, átlendüldtem egy holtponton, mert egy hét alatt sikerült összehoznom ezt a kis szöszt - amire egészen büszke vagyok, mert elintéztem, hogy ne kelljen nyálas szöveget írnom erre a címre.

Nem mintha ez feltétlenül jó lenne, hogy kímélem magam a kihívásoktól, de úgy érzem lesz még ilyen alkalom.

Mindenesetre élvezzétek ^~^

Pussz: Babu

A lány vadul csörtetett előre az erdőben, mezítlen talpa alatt gallyak ropogtak, avar recsegett. A bokrok ágai beletéptek hosszú hajába, de ő csak leszegett fejjel rohant tovább, bal kezében kis csomagot szorongatott.

Hirtelen megtorpant, űzött vadként pillantgatott ide-oda, fülelve, merről hallja üldözőit. Aztán irányt változtatva újra futásnak eredt, szíve a torkában dobogott. Nem nézett fel, így csak az utolsó pillanatban fékezett le, mikor valahol előtte faág roppant. Farkasszemet nézett a három rendőrzővel, sarkon fordult, de mögötte újabb őrzők bukkantak fel. Átlátszó, gyémántötvözet páncéljukon megcsillant a nap, fejükön sisakkal, kezükben kibiztosított fegyverrel vették körbe a lányt.

Az egyik őrző előrébb lépett.

- Megvagy- jelentette ki a férfi, aki látszólag a csapat vezére volt. - Add ide a csomagot, és nem lesz semmi baj! - Bíztató mosollyal nyújtotta a kezét a rémülten toporgó tolvaj felé, de az csak hátrébb húzódott.

A férfi arca elkomorult.

- Add ide! - parancsolta dörgő hangon, társai készenlétben álltak, hogy segítsenek.

- Nem! - kiáltott fel a lány, összeszedve bátorságát. Szemében elszánt tűzzel húzta ki magát, egy rendőrző elismerően füttyentett.

- Miért árt ez maguknak? - folytatta a lány. - Ez az ital a jövőnk…

- Ez a “ital” mérgezte meg a múltunk! - ordította a vezér.

- Nem veszélyes, ez csak Szerelem! - vágott vissza a lány.

A férfi rezzenéstelenül bámult a kipirult arcú tolvajra, majd hangos hahotázásban tört ki.

- Hallottátok?! Ez csak Szerelem…! CSAK Szerelem, igaz?!

A rendőrzők nevetése csak még jobban ingerelte a lányt. Száját összepréselve tekingetét a földre szegezte, de mikor a vezér még hangosabb kacagásban tört ki, felszegte a fejét és szembe köpte a férfit.

A döbbent csendben hazug békét hirdető madárdal hallatszott, majd pofon csattant, s a lány sikoltva kapott az arcához, a csomag a fiolákkal csörömpölve zuhant a földre.

- Soha - sziszegte a férfi, csizmája a csomagon csattant, az üvegek reccsenése könnyeket csalt a lány szemébe. -, soha nem ismerheti meg az Új Ember a Szerelmet!