2017. november 16., csütörtök

Tölgyfa

Műfaj: novella
Zsáner: történelmi
Figyelmeztetés: nincs
Megjegyzés: Szakkörre, lyukasórában íródott szösz. Vicces háttérsztori, hogy megszólaló katonának először az ellenfél emberének a nevét adtam xD

Öreg, göcsörtös és magányos volt, mégis boldog nyugalom lengte körbe a hegyoldalban álló tölgyfát. A fiú elképzelni sem tudta volna az életét nélküle. Tenyere az élettől nyüzsgő kéregre simult, szemét lehunyta, hallgatta a lomb zizegését.
Olyan volt neki a hely, mint második otthona.
Lábát óvatosan egy kiálló dudorra helyezte, felnyújtózkodott és megragadott egy keze ügyébe eső ágat, majd elrugaszkodott, lábát átvetette az ágon, és már fent is ült az tölgyfán. A megszokott mozdulatsorral állt fel, lépett feljebb a következő fokra, s eltűnt a sűrű lombok között. Hátát a törzsnek vetette, úgy figyelt csendben kifelé. Madarak motoztak a feje felett, valahol rigó énekelt.
Szerette a csendet, ami a hegyeket körülvette. Sokszor járt fel ide a szoroshoz, jóformán menekülve az otthoni történések elől. Nyugtalanság, állandó feszültség ült meg a falun, amiből ő szinte semmit nem értett - örömmel tett hát egész napos sétákat a vadonban, a legtöbb időt mégis e tölgyfa ágai között töltötte.
Ám az emberi akarat, vagy akár a sors, az Úr keze, ahogy tetszik, úgy rendelte, ez a nap legyen az utolsó, mikor a fiú elrejtőzhetett a világ elől.
Hirtelen tompa dobbanások törték meg a csendet, amihez hamarosan fémek csattogása, súrlódása csatlakozott. A fiú feljebb mászott a fán, kitekintve a levelek közül.
Döbbenten meredt az elé terülő képre.
Emberek ezrei borították a hegyoldalt, hangyák módjára, szabályos sorokban menetelve, vállukon hosszú fegyver, egyenruhájuk mind egyforma. Letaposták a vadvirágokat, ahogy gyors menetben a szurdok bejárata fejé vették az irányt, mögöttük harckocsik bukkantak fel.
A fiú szája elé kapta a kezét. Sietve lecsusszant rejtekéből, mint a mókus, ereszkedett le a fa oldalán, hogy mihamarabb kereket oldjon. De ekkor kiáltás harsant.
- Hé, gyerek!
A fiú megtorpant.
- Állj! Gyere ide!
A sereg élén menetelő katona előlépett, magához intve a fiút. Az engedelmeskedett, reszkető kezét elrejtette háta mögött. Felnézett a katonára.
- Uram?
- A nevem Constantin Prezan. Tudnál nekem és az embereimnek segíteni egy kicsit?
A fiú furcsállva oldalra billentette a fejét. Nem tetszett neki a férfi beszéde, törte a székely nyelvet. Biztosan nem idevalósi volt.
- Az attól függ, miben. - Kihúzta magát, bizalmatlanul meredve a katona mögött sorakozó seregre.
A parancsnok megpaskolta az övére rögzített tasakot, pénz csörrent benne.
- Ez itt a Tölgyesi-szoros?
- Nem kell a pénze - mordult fel a fiú. Ha meg akarják vesztegetni, ő inkább tartja a száját. - Miért akarja tudni?
A férfin látszott, hogy kezd elfogyni a türelme, ujjai szorosabban markolták a fegyvert.
- Az a mi dolgunk.
Valaki hátulról Prezannak kiáltott, mire a parancsnok néhány vezényszót vakkantott vissza. Románul. A fiú felismerte a nyelvet, egy lépést hátratántorodott.
- Nos? - Prezan is tett egy lépést előre.
- A Tölgyesi-szoros? I-igen, ez az - hadarta a fiú, és a háta mögé mutatott. - To-további szép napot.
Egy pillanat alatt sarkon fordult és futni kezdett, egyenesen a szoros felé. A parancsnok lemondó sóhajjal pillantott utána. A mögötte álló katona románul egy kérdést súgott neki.
- Leszedjem?
Prezan csak nézte a távolodó fiút, akinek minden mozdulatából sütött a félelem és az elszántság. Tudta, hogy rájött.
Bólintott, mire a katona felemelte a fegyverét. A lövés hangja bejárta a hegyoldalt és visszaverődött hozzájuk, a fiú a fűbe hanyatlott, a román hadak pedig megkezdték a bevonulást Erdélybe.
1916, augusztus 28-a volt.

7 megjegyzés:

  1. iMÁDOM,
    IMÁDOM,
    ÉS DAMN, IMÁDOM!
    Nagyon szeretnék még ehhez hasonlókat olvasni tőled, Babu *-* Keep up the amazing work friend ~☆

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aaaw annyira örülök ^_^
      Majd igyekszem, nekem is bejön ez a stílus, csak jöjjön az ihlet...
      Köszönöm hogy elolvastad, nyuu :3

      Törlés
  2. Te jó ég.
    Babu.
    Ez konkrétan profi volt. Kérünk még ilyet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Juj Giger de drága vagy <3
      Remélem kaptok majd még c:

      Törlés
  3. Válaszok
    1. Mondhatom hogy ez a két szó mekkora dícséret?
      Mondom.

      Törlés